* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 4.89 MB | |
| 2009-11-25 08:21:26 | |
 | |||||||
Nyilvános  939 | 3486 | Rövid leírás | Teljes leírás (351.95 KB) | Zalai Közlöny 1889 044-048. szám november Zalai Közlöny Hetenkint egyszer, szombaton megjelenő vegyes tartalmú hetilap 28. évfolyam A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: NAGY-KANIZSA. 1889. november 2-án. Előfizetési dr e*-*z erre .5 f-i — _ il *vr* . 3 fr SÓ\'kr pirye<i«vre .1 ín ?5 kr Egyes szán !0 kr UIBOETC8EK íi.i.iüno> {Htitsonian "¦ ajxaiitisior i- rmn<l>-u további sorért 5 kr. NYlLTTEftBEK I\'viit toronkvnt 10 kari vitetnek fi Kí»cnári illetek minden «K/f-»: bírdtüéwn 3-1 k.-. ticeteudSk. HpszonHyolczadik évfolyam. ZALAI KÖZLÖNY. A lap sielu-mi részét illet© kBzle- lények a a»rkeaztö>éghe.z. anyagi részét illt-tü közlemények ;pediR a kiadíbiTaiiihoi.béroneotTr jydy y-if anizsá n :ak*rékpén2tári épület Bénteotetleo levele] gsutatuak - Kéziratok viasza nem küldetnek A nagy-kanizsai „ Kereskedelmi Jparbank". a B nagy-kanizsai önkéntes tűzoltó-egylet, a „ nagy-kanizsai kisdednevelö egyesület" ,nagy~kanizsai keresztény jótékony nőegylet" .a „nagy-kanizsai izrr~jótékony nőegylet", a „szegények tápiniézete", a „nagy-kanizsai tiszti-önsegélyzo szövetkezei"„soproni kertskedetv. iparkamara" nagy-kanizsai küiválasztmánydnak..hivatalos lapja. HETENKINT EGYSZER,, SZOMBATON MEGJELENŐ VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Mementó\'morf! iía halottak napja van. ma azok emlékét ülik meg, kii már csak emlékünkben élnek, kííel a könyörtelen halál .vidám körükből kiragadja kitépve forró, szereié, öleléseinkből, s. hideg sir mélyébe fektetett..... Ezek emlékét megülendő, & halál birodalmába sietett mindenki óriási koszorúkat, tüodérfényü lámpákat vive, hogy velük a kedves elhunytak sír-halmait díszítsék. — Mintha a természet nem díszítené fel eléggé azokat. —, Hisz odaadta fáiról a tarka leveleket, befedve velük hűségesen a dombokat, melyek alatt, egy-egy hú -ziv porladoz .... De a jó emberek ezt nem tartják elégségesnek és sietnek áldozni, a halottaknak fénynyel, virággal és köaynyel. A fény világosságot dérit fajdalmuk éjjelére; a virág befödi a bú vágta sebeket; és a kőny .... a köny elolvasztja a bánatot, mint az éjszaki jégvilágból leszaladt hegyet elolvasztja az Óceánnak melegebb árja.....Azért mondják boldog, a ki sirui tud; azért mélyebb a férfiú fájdalma, mint a nőé, mert mig az magában emésztődik és könyeit . visszafojtja, emez szabad folyást en-gcd nekik\' és hangos jajszavakbau tör ki .... Én sem tudok sírni, pedig valahányszor a temető mellett elmegyek, szívem elszorul és szemeimet égeti áz elfojtott köny . . . s meny nyivel inkább ma, midőn oly sokat látok sírni az elveszett kedvesek hamvvedre felett . . . . De ha miocén sírhalmot meglátogat egy-egy . szerető szív kiben a szeretet ugy lobog, mint a lámpafény; kinek szemeiből oly hidegen,\' mint fájdalma, foly le a köny: akkor mi se legyünk rösszaubak, s ha nem is tadnnk sírni, legalább elmélkedésünkkel rójuk le tartozásunkat kedves halottjaink iránt, mert az elmélkedésre nagyon is alkalmatos a temető, nemcsak ilyenkor, hauem mindenkor. Hiszen minden hant, minden levél, minden rirág, mely most a bus sírokon illatozik, a pompásan diszitett márványemlékek aranybetüs feliratai, az egyszerű fa-keresztre festett fehér betűk, melyek mind csak azt fejezik ,ki: „fiúi", szent áhítattal töltik be a fölemelkedő emberi lelket. Túlemelkedik itt a lélek a földieken, fel az eszmények tündérho-nába. hol a valódi szép, jó s igaz, az összes emberiség haladásának végpontjai Örök harmóniában vannak. Felemelkedik itt a gondolattal terhelt képzelem a beiátbatlan messze ségbeu óriás oszlopaikra támaszkodó mérhetetlen boltozathoz, melyen belül, a temetőben nyugvó halhatatlanok számára uj élet, uj haza s Örök buldogság virul, hol a tiszta, Önzéstelen szeretet forrása fakad,\... |
