* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
5.05 MB | |
2010-01-26 09:11:47 | |
Nyilvános 1939 | 4733 | Rövid leírás | Teljes leírás (296.91 KB) | Zalai Közlöny 1899. 040-043. szám október Zalai Közlöny Hetenkint egyszer, szombaton megjelenő vegyes tartalmú hetilap 38. évfolyam A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: NAGYKANIZSA, 1899. október hó 7-én. 40-ik szám. XXXVIIt. évfolyam. Előfizetésé ar: E?Liz éTre . . . 5 frt — kr. Fél érre . . . . 2 frt 50 kr. Nefjedévre ¦ ¦ . 1 frt 25 kr. Egres Kxám 10 kr. H I R DE T É SEK 5 hnibo* peüUorban 7, maaodtzor 6, ¦ minden loribbi torért 5 kr. NYÍLTTÉRBEN petit soronként 10 krért Tétetnek fel. Kincatárí illeték minden egyei hirdetésért 30 kr. Sietendő. ZALAI KÖZLŐIT. A bp izéltem! részét illető minden köiletneoy a felelős iierkeaxtő netére, iz anyagi résrt illet6 közlemények pedig * kiadó neTére címzetten Xagy-Kanizaára bér-mentre intézeadők. Bérmcntetien levelek Bem fogad* tatnak el. Kéziratok tIssza, nem küldetnek. részvény-társaság. A nagy-kanizsai „Ipar-Testület,* „a nagy-kanizsai Takarékpénztár részvény-társaság,a a „Kotori takarékpénztár ,nagy-kanizsai és a galambokí önkéntes tűzoltó egylet," a .nagy-kanizsai kisdednevelő egyesület," a „nagy-kanizsai tanítói járáskör," a .nagy-kanizsai keresztény jótékony nőegylet," „n-kanizsai izr. jótékony nőegylet," „szegények tápintézete," a „katonai hadastyán egylet," a „soproni kereskedelmi iparkamara," nagy-kanizsai külválasztmányának hivatalos lapja. HETENKINTJEGYSZER, SZOMBATON MEGJELENŐ VEGYES TARTALMÚ HETILAP. | Október 6. | Saffr-Kaalzaa, 1S99. október 6-án. Fél század tünt le az örök megsemmisülésbe azon gyászos nap óta, midőn Aradon nemzetünk java, a tizenhárom hős, a minden emberi-jogot lábbal tipró zsarnoki önkény áldozatává lett. Egy fél század sok idő, a késő unokák nem emlékeznek már azok neveire, a kik előtt nagyatyjok tisztelegve és félelemmel telten hajlongott. Okét uj nagyságok körébe hajtja az érdek; de mire az unokákból nagyaiyák lesznek, ezeket a nagyságokat is elsodorja a feledés örvéoye. Miért is emlékezne rájuk a világ?! Mit tettek, a mi nem az önérdek, nagy hiúság műve volt? Hadd szálljanak vissza hát gondolataink a verőfényes jelenből egy pillanatra a vészes, viharos múltba, hogy e kérdésre megfelelhessünk. Vissza, vissza egy fél századdal, mikor mint a kiáradt tengerben, agy úszott a keserűségekben e megzaklatott ország; mikor csak a vég-pusztulásra tudtak gondolni még a legbátrabbak is; mikor igazán nem volt már „közel s távolban — semmi Jény....*, s a .nap lement, de csillagok nem jöttének!" .Mikor megérkezettnek látszott a nap, meiyet a költő jósolt: „A nagyszerű balál. Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben álll" Okt6bez-S. volt az a nap, a melyen csórdulüg~telt meg a pohár. Porba, sárba volt tiporva a nemzeti zászló. Ezer számra hullottak a hősök, nem csatasikon, hanem hóhér bárd alatt, gyalázatos kötélen. Szent vértanuk I..... Midőn a ti halálotokról elmélkedünk, az elkeseredés okozta felindulás után legelső kérdésül ez jön ajkainkra: miért kellé nektek meghalnotok ? És ha nem állunk meg e kérdésnél, hanem kutatjuk az okokat, feleletül csak ezt kapjuk: Mert az igazságért,aszabadságért küzdöttek... És midőn ezt elgondoljuk, szinte megszállja szivünket a nemzetünk jövője felett való kétségbeesés fájó érzete. Nem tudunk, nem akarunk hinni az igazság diadalában, kivált ha gondolatban végig megyünk szegény sokat szenvedett hazánk történetén, a mely örökös küzdelem a szabadságért. Feltűnnek az Ampringenek, Básták, Caraffák, Haynauk, a szabadság e kegyetlen hiénái, kik siralomházzá tették az országot, melyből a jog és szabadság legderekabb harcosai lépnek a vérpadra, vagy a száműzetés rideg magányába. Hiába való a lánglelkü félistenek minden erőfeszítése, nem képesek... |